📖 Zsoltárok 144
-
1
Dávidé.
-
2
Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
-
3
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
-
4
Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
-
5
Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
-
6
Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
-
7
Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
-
8
A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
-
9
Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
-
10
Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
-
11
Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
-
12
Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
-
13
Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
-
14
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
-
15
Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.