📖 Zsoltárok 141
-
1
Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
-
2
Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
-
3
Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!
-
4
Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!
-
5
Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
-
6
Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
-
7
Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
-
8
De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
-
9
Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
-
10
Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!