📖 Zsoltárok 109
-
1
Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.
-
2
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
-
3
És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
-
4
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
-
5
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
-
6
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
-
7
Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
-
8
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
-
9
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
-
10
És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]
-
11
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
-
12
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
-
13
Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
-
14
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
-
15
Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
-
16
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
-
17
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
-
18
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
-
19
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
-
20
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
-
21
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
-
22
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
-
23
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
-
24
Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
-
25
Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
-
26
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
-
27
Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
-
28
Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
-
29
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
-
30
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!
-
31
Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.