📖 Zsoltárok 107
-
1
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
-
2
[Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
-
3
És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
-
4
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
-
5
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
-
6
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
-
7
És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
-
8
Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
-
9
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!
-
10
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
-
11
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
-
12
Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
-
13
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
-
14
Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
-
15
Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
-
16
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
-
17
A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
-
18
Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
-
19
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.
-
20
Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.
-
21
Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
-
22
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
-
23
A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
-
24
Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
-
25
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
-
26
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
-
27
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
-
28
De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
-
29
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
-
30
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
-
31
Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
-
32
És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
-
33
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
-
34
Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
-
35
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
-
36
És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
-
37
És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
-
38
És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
-
39
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
-
40
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
-
41
De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
-
42
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
-
43
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!