📖 Zsoltárok 104
-
1
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
-
2
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
-
3
A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
-
4
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
-
5
Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
-
6
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
-
7
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
-
8
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
-
9
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
-
10
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
-
11
Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
-
12
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
-
13
A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
-
14
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
-
15
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
-
16
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
-
17
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
-
18
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
-
19
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
-
20
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
-
21
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
-
22
Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
-
23
Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
-
24
Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
-
25
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
-
26
Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
-
27
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
-
28
Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
-
29
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
-
30
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
-
31
Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
-
32
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
-
33
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
-
34
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
-
35
Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!