📖 Zsoltárok 102
-
1
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
-
2
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
-
3
Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
-
4
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
-
5
Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
-
6
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
-
7
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
-
8
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
-
9
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
-
10
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
-
11
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
-
12
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
-
13
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
-
14
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
-
15
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
-
16
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
-
17
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
-
18
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
-
19
Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
-
20
Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
-
21
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
-
22
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
-
23
Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
-
24
Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
-
25
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
-
26
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
-
27
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
-
28
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]