📖 Példabeszédek 5
-
1
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
-
2
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.
-
3
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.
-
4
De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.
-
5
Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.
-
6
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.
-
7
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!
-
8
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
-
9
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
-
10
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]
-
11
Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
-
12
És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
-
13
És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
-
14
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
-
15
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.
-
16
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
-
17
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
-
18
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
-
19
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
-
20
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
-
21
Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.
-
22
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
-
23
Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.