📖 Jób 9
-
1
Felele pedig Jób, és monda:
-
2
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
-
3
Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
-
4
Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
-
5
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.
-
6
A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
-
7
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
-
8
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
-
9
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
-
10
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
-
11
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.
-
12
Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
-
13
Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
-
14
Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
-
15
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.
-
16
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
-
17
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
-
18
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.
-
19
Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?
-
20
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.
-
21
Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.
-
22
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!
-
23
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.
-
24
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?
-
25
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
-
26
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.
-
27
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
-
28
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.
-
29
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
-
30
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
-
31
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
-
32
Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
-
33
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!
-
34
Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:
-
35
Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!