📖 Jób 6
-
1
Jób pedig felele, és monda:
-
2
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
-
3
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
-
4
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
-
5
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
-
6
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
-
7
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
-
8
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
-
9
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
-
10
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
-
11
Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
-
12
Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
-
13
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
-
14
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
-
15
Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
-
16
A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
-
17
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
-
18
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
-
19
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
-
20
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
-
21
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
-
22
Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
-
23
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?
-
24
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
-
25
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
-
26
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
-
27
Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
-
28
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
-
29
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
-
30
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?