📖 Jób 41
-
1
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
-
2
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
-
3
Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
-
4
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?
-
5
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
-
6
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
-
7
Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?
-
8
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
-
9
Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!
-
10
Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
-
11
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
-
12
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
-
13
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
-
14
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]
-
15
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.
-
16
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.
-
17
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
-
18
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
-
19
A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.
-
20
Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.
-
21
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.
-
22
Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.
-
23
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
-
24
Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.
-
25
Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
-
26
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.
-
27
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
-
28
A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
-
29
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
-
30
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
-
31
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
-
32
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.
-
33
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
-
34
Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.