📖 Jób 37
-
1
Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!
-
2
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
-
3
Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
-
4
Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
-
5
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].
-
6
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.
-
7
Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.
-
8
Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.
-
9
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
-
10
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.
-
11
És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
-
12
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
-
13
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
-
14
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?
-
15
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]
-
16
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?
-
17
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
-
18
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
-
19
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
-
20
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.
-
21
Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.
-
22
Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
-
23
Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.
-
24