📖 Jób 36
-
1
És folytatá Elihu, és monda:
-
2
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
-
3
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.
-
4
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
-
5
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.
-
6
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
-
7
Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
-
8
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
-
9
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].
-
10
Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:
-
11
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.
-
12
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
-
13
De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.
-
14
Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
-
15
A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
-
16
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
-
17
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
-
18
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
-
19
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!
-
20
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.
-
21
Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
-
22
Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?
-
23
Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?
-
24
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!
-
25
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
-
26
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
-
27
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,
-
28
A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
-
29
De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?
-
30
Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
-
31
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.
-
32
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
-
33
Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]