📖 Jób 31
-
1
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
-
2
És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
-
3
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?
-
4
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
-
5
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
-
6
Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
-
7
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
-
8
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!
-
9
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
-
10
Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.
-
11
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.
-
12
Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.
-
13
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
-
14
Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
-
15
Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
-
16
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
-
17
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
-
18
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!
-
19
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
-
20
Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
-
21
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
-
22
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
-
23
Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!
-
24
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
-
25
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
-
26
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
-
27
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
-
28
Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
-
29
Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
-
30
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)
-
31
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?
-
32
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)
-
33
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:
-
34
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
-
35
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
-
36
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
-
37
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
-
38
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
-
39
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
-
40
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.