📖 Jób 30
-
1
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
-
2
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
-
3
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
-
4
A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
-
5
Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
-
6
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
-
7
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
-
8
Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
-
9
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
-
10
Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
-
11
Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
-
12
Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
-
13
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
-
14
Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
-
15
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
-
16
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
-
17
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
-
18
A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
-
19
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
-
20
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
-
21
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
-
22
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
-
23
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
-
24
De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
-
25
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
-
26
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
-
27
Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
-
28
Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
-
29
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
-
30
Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
-
31
Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.