📖 Jób 3
-
1
Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.
-
2
És szóla Jób, és monda:
-
3
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
-
4
Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
-
5
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
-
6
Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
-
7
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
-
8
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
-
9
Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
-
10
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.
-
11
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
-
12
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
-
13
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
-
14
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.
-
15
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
-
16
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
-
17
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
-
18
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
-
19
Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.
-
20
Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?
-
21
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
-
22
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
-
23
A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
-
24
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
-
25
Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
-
26
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.