📖 Jób 27
-
1
Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:
-
2
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,
-
3
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
-
4
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
-
5
Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
-
6
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
-
7
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
-
8
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?
-
9
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?
-
10
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
-
11
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
-
12
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
-
13
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
-
14
Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
-
15
Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.
-
16
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
-
17
Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
-
18
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.
-
19
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
-
20
Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
-
21
Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.
-
22
[Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.
-
23
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.