📖 Jób 24
-
1
Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!
-
2
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
-
3
Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.
-
4
Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
-
5
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
-
6
A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.
-
7
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
-
8
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
-
9
Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.
-
10
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
-
11
Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
-
12
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.
-
13
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
-
14
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
-
15
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
-
16
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
-
17
Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
-
18
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.
-
19
Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.
-
20
Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
-
21
A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
-
22
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
-
23
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
-
24
Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
-
25
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?