📖 Jób 22
-
1
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
-
2
Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
-
3
Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
-
4
A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
-
5
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
-
6
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
-
7
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
-
8
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
-
9
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
-
10
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
-
11
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
-
12
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
-
13
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
-
14
Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
-
15
Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
-
16
A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
-
17
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
-
18
Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
-
19
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
-
20
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
-
21
Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
-
22
Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
-
23
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
-
24
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
-
25
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
-
26
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
-
27
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
-
28
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
-
29
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
-
30
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.