📖 Jób 17
-
1
Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.
-
2
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?
-
3
Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.
-
4
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
-
5
Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.
-
6
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
-
7
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
-
8
Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.
-
9
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
-
10
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
-
11
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
-
12
Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
-
13
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
-
14
Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?
-
15
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
-
16