📖 Jób 16
-
1
Felele pedig Jób, és monda:
-
2
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
-
3
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?
-
4
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
-
5
Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]
-
6
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?
-
7
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
-
8
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.
-
9
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
-
10
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.
-
11
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
-
12
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.
-
13
Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
-
14
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.
-
15
Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
-
16
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]
-
17
Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
-
18
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
-
19
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
-
20
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
-
21
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.
-
22
Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. [ (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. ]