📖 Jób 13
-
1
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
-
2
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
-
3
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
-
4
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
-
5
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
-
6
Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
-
7
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
-
8
Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
-
9
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
-
10
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
-
11
Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
-
12
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
-
13
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
-
14
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
-
15
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
-
16
Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
-
17
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
-
18
Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
-
19
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
-
20
Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
-
21
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
-
22
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
-
23
Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
-
24
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
-
25
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
-
26
Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
-
27
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
-
28
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.