1Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi õt házától;
2És kimegy az õ házából, és elmegy és más férfiúé lesz;
3És a második férfiú [is] meggyûlöli õt, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi õt házától; vagy ha meghal az a második férfi, a ki elvette azt magának feleségül;
4Az elsõ férje, a ki elküldte õt, nem veheti õt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertéztetett; mert útálatosság ez az Úr elõtt; te pedig ne tedd bûnössé a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.
5Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az õ házában, és vidámítsa a feleségét, a kit elvett.
6Zálogba senki ne vegyen kézimalmot vagy malomkövet, mert életet venne zálogba.
7Hogyha rajtakapnak valakit, a ki embert lop az õ atyjafiai közül, Izráel fiai közül, és hatalmaskodik rajta, vagy eladja azt: haljon meg az a tolvaj. Így tisztítsd ki a gonoszt te közüled.
8A poklosság csapásában vigyázz, hogy szorgalmatosan megtartsad és megcselekedjed mindazt, a mire a Lévita-papok tanítanak titeket; vigyázzatok, hogy a miképen megparancsoltam nékik, a képen cselekedjetek.
9Emlékezzél meg arról, a mit cselekedett az Úr, a te Istened Miriámmal az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból.
10Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az õ házába, hogy magad végy zálogot tõle;
11Kivül állj meg, és az ember, a kinek kölcsönt adsz, maga vigye ki hozzád az õ zálogát.
12Hogyha szegény ember az, ne feküdjél le az õ zálogával;
13Bizony add vissza néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az õ ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságul lesz ez néked az Úr elõtt, a te Istened elõtt.
14A szegény és szûkölködõ napszámoson ne erõszakoskodjál, akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, a kik a te földeden a te kapuid között vannak.
15Azon a napon add meg az õ bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény õ, és kivánkozik az után az õ lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bûn ne legyen rajtad.
16Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az õ bûnéért haljon meg.
17A jövevénynek [és] az árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba.
18Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomban, és megváltott téged az Úr, a te Istened, onnét. Azért parancsolom én néked, hogy így cselekedjél.
19Mikor learatod aratni valódat a te mezõdön, és kévét felejtesz a mezõn, ne térj vissza annak felvételére; a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened, kezeidnek minden munkájában.
20Ha olajfád [termését] lerázod, ne szedd le, a mi még utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.
21Ha szõlõdet megszeded, ne mezgeréld le, a mi utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.
22És emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomnak földén. Azért parancsolom néked, hogy így cselekedjél.